
Szerintem mindenkinek ismerős az a felfogás, miszerint a különböző élethelyzetekbe belesodródott emberek már úgysem tudnak megváltozni. Például, hogy a bűnözőből már sosem lesz adakozó, vagy éppen a függőből addiktológus. Pedig akár hiszitek, akár nem, az egyik leghatékonyabb módszer az alkoholizmus kezelésére az, ha olyanoktól tanulhat az ember, akik már ugyanúgy átestek azon, amin ő most éppen keresztülmegy. Hiszen az egyéni tapasztalatokból származó tudás a legértékesebb: ebben az esettben nincs nagyobb hatalma semminek az empátiánál, az elfogadásnál és a sorstársi szembeállításnál.
Ezt az utat nyitotta meg a szőci Családi Felépülési Központ is, aminek élén az a család áll, akik kijutottak a függőség gödréből. Egy apa, aki alkoholfüggő volt, mára azonban már a központ vezetője, addiktológiai konzultáns, és nem utolsó sorban: felépülő. A mindennél erősebb anya és feleség, aki a család újra egyesülése és a felépülés hatására aktív részvételt kezdett családterapeuta képzésben, emellett szakjogász, pedagógiai előadó, és nem utolsó sorban: felépült a szétesett családja. Végül pedig a fiú, aki szintén alkohol- és drogfüggőségbe esett, mára pedig már addiktológiai konzultáns és pszichológia hallgató, na meg nemutolsó sorban: felépülő. Emellett együttműködnek pszichiáter főorvossal, addiktológussal, hiszen a nagy tudású szakember is elengedhetetlen. És persze olyan addiktológiai konzultánsokkal, tapasztalati szakemberekkel, akik volt függők, mára pedig felépülők. Az addiktológia képzés bárki számára nyitott, sőt, volt függőként is egy nagyon is járható út.
A szőci intézetben a Minnesota-modellt követik, minek eredményessége megmutatkozik a felépülési hatékonyságban, mely náluk 70-75%-os. A betegek itt azt sajátítják el, hogy hogyan váljanak tünetmentessé. Tulajdonképpen meg kell tanulniuk teljesen elhagyni az alkoholt, és belátni a józan élet örömeit. Elfogadják azt, hogy az alkoholfüggőségük betegség, melyből nem fognak soha meggyógyulni, de felépülni igen. Ezért van szükségük az önmegtartóztatásra a teljes absztinencia fényében. A bentlakás ideje alatt csoportterápiákon, személyre szabott konzultációkon vesznek részt a lakók, természetesen javarészt olyan konzultánsokkal, akik felépültek és bejárták ugyanazt az utat. Előadásokat hallgatnak meg, egyfajta addiktológia képzés már ekkor megkezdődik számukra – pszichoedukáció és további ismeretek közlése. A csoportokra igen nagy hangsúly szegeződik, mivel a sorstársi kapcsolatok is rendkívül fontosak. Éppen ezért olyan emberekkel válogatják össze a beteget a kiscsoportos terápiák alkalmával, akik mind hasonló motivációkkal és élethelyzettel rendelkeznek. További családi tematikus napok kerülnek megszervezésre, ahol a hozzátartozók is előadásokon és konzultációkon vehetnek részt. Szabad a látogatás is, nincsenek kizárva a családtagok – ez a probléma ugyanis sosem egy embert érint. Nem utolsó sorban a rekreációs és testi aktivitás is kiemelt pontjai a programnak. Mindennapos természetjáró séták és egyéb sporteszközök biztosítottak a 28 nap alatt, egy csendes, turistamentes környezetben.
Az addiktológia képzés Szőcön sokakban felvillant egy jelzőt – rátalálnak a számukra kijelölt útra. Sokan váltak tényleges addiktológiai konzulenssé, vagy akár tapasztalati szakemberré. Nem ijedtek meg a múltjuktól, és ma már nagy arányban ők segítik a felépülőket az intézetben. Te is jobban meg tudsz érteni másokat, akik hasonló cipőben járnak veled, nem igaz?